André Stern, akinek sohasem kellett iskolába járnia, beszámol gyermekkorának sokszínű mindennapjairól, ahol nyoma sem volt stressznek és teljesítménykényszernek. Elmeséli, hogyan tanult meg három évesen olvasni, és miért volt az mégis teljesen rendben, hogy végül olvasása csak nyolc évesen vált készségszintűvé. Elmondja, hogyan lehetséges, hogy szinte mindent meg tud javítani, hogyan fedezte fel a pí-számot egy lego-markoló összeszerelése közben, milyen hatással volt személyiségének fejlődésére Marcel Proust életműve, és hogyan fedezte fel a zene és a számítógépek világát.
Immáron Európa-szerte heves vita folyik arról, hogy iskoláink vajon nem olyan zubbonyba kényszerítik-e gyermekeinket, amely többségük számára már túl szűk? André Stern könyve egy nem dogmatikus hozzájárulás ehhez a véleménycseréhez.
„A jelenleg sokak számára furcsának tűnő iskola nélküli élet lehetőségének megismerése elősegítheti, hogy minden egyes egyéni utat fontosnak és értékesnek tekintsünk, még akkor is, ha az a társadalmilag szokványok kereteken kívül nyílt meg.
Akik hallották történetemet, már nem tehetnek úgy, mintha nem tudnának róla.”
Terjedelem: 171 oldal
Kiadó: EzVan Kiadó (2014)
